Sziasztok, Gergő vagyok, a PitBox csapat új tagja, és nagy szeretettel köszöntök mindenkit most induló rovatunkban, az A Kicsi, a Nagy, a Paul és a Ricard-ban.
Hogy megértsük, mi is lesz itt a cél, ahhoz egészen régről kell kezdenem. Talán annyira nem, hogy 2013. szeptember elsején ugyanazon általános iskolai osztályterembe battyogtam be Balával és Bernáttal, a PitBox megálmodóival, de így is egész régről (bár már akkor is megvolt közös témaként a Forma–1).
Néhány éve egy londoni könyvesboltban szinte találomra vettem kézbe egy könyvet, amely egyből magával ragadott, mint a történelem és a földrajz iránt érdeklődő diákot. Ez a könyv Stuart Laycock All the Countries We’ve Ever Invaded: And the Few We Never Got Round To-ja volt. Az író egészen lényegre térő volt a címmel, hiszen a könyv egyszerű struktúra mellett ABC-sorrendben veszi át mindazon országok történelmének azon szakaszait, mikor a britek valamilyen katonai művelet részeként ott tevékenykedtek vagy mikor ahhoz a legközelebb jártak.
Mikor néhány hete Bernát megkeresett, hogy lenne-e kedvem írni a nemrégiben felavatott PitBox Substack-oldalra, szinte egyből eszembe jutott Laycock kötete. Miért is ne lehetne valami hasonlót írni a Forma-1-ről? Hiszen a motorsportok évszázados történetük során, ha nem is azzal a könyörtelenséggel, de hasonló mértékben hódították meg a világot, mint tette azt a Brit Birodalom. Így fogalmazódott meg bennem az elképzelés, hogy felkutassam az összes ENSZ-tagállam (valamint Koszovó, Palesztina, Tajvan és a Vatikán) motorsportos múltját, mindről írva ide valamennyit.
Ismerve bolygónk országainak kulturális, gazdasági és történelmi sokféleségét, lesznek olyan helyek, amelyek F1-es múltjáról egész könyvtárakat tele lehetne írni, míg olyanok is, ahol lottóötösként fogom ünnepelni, ha sikerül találnom egy-egy Dakar-résztvevőt, vagy gokartversenyzőt, aki az adott zászló alatt indult. Mindenesetre ez legyen az én bajom, Nektek, olvasóknak, igyekezni fogok minden héten legalább egy országot bemutatni egy-egy érdekes benzinszagú sztorin keresztül. Természetesen minden visszajelzést és javaslatot nagyon szívesen fogadok, hogy miképp tehetjük jobbá a sorozatot.
Ezen a ponton már teljesen jogosan merülhet fel bennetek, hogy ez így oké, de mégis mit jelent a cím, amire rákattintottatok?
A magyar zenei örökség egy kiemelt szereplője, a Locomotiv GT éppen 50 éve énekelte meg saját együttesük történetét az A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián című számában. A szöveg nemcsak kedves és humoros, hanem bemutatja azt is, hogyan érhet el pár nagyot álmodó fiatal egészen nagy sikereket: akár csak a Forma–1-ben szokás.
S ha már töretlen álmodozók, ideje rovatunk névadójáról, Paul Ricardról is szót említenem. Hogy őszinte legyek, a cím hirtelen eszembe jutásáig semmit nem tudtam az illetőről azon kívül, hogy az ő nevét viseli a Le Castellet-i versenypálya. Mikor utánanéztem a sztorijának, egyből tudtam, hogy nemcsak jól hangzana a neve a címben, hanem tökéletes példát is statuálna arra, hogy milyen sokszínű, izgalmas és meglepő történeteket kívánok bemutatni az írásaimban.
Paul Ricard (1909–1997) egy marseille-i üzletember, házi kísérletezéssel, és a helyi kocsmák vendégeinek kínált termékmintáira kapott visszajelzésekkel építette fel Franciaország legikonikusabb pastis-márkáját. A második világháború során saját birtokán rizstermesztésbe fogott, valamint a desztilláló berendezésével cseresznyéből készített bioüzemanyagot a francia ellenállás számára. 1975-ben az ősriválisával egyesülve megalapította a globális italóriás Pernod Ricard vállalatot. Kivételes marketingérzékével és kreativitásával játszotta ki a szigorú alkoholreklám-tilalmakat (volt kitől tanulniuk Marlboroéknak): szinte minden étteremben az ő márkázott kancsóit használták, a Tour de France alatt pedig ingyenes vándorkoncertekkel népszerűsítette termékét.
Mindeközben vagyona jelentős részét monumentális személyes projektekbe forgatta, például rekordidő alatt megépítette a kor legbiztonságosabb versenypályáját Le Castellet-ben. Eredetileg repteret tervezett oda, azonban autóversenyző ismerősei meggyőzték, hogy kitűnő helyszín lenne a száguldó cirkusznak. “Azt mondták, őrültség ide pályát építeni. Igazuk volt, de most már itt van.” – fogalmazott Ricard a megnyitón, jól szemléltetve az ismeretlentől nem félő felfogását. Nemcsak a motorsport köszönhet neki sokat: az 50-es években lakatlan földközi-tengeri szigeteket alakított művészfalukká és turisztikai központtá, valamint úttörő óceánkutató intézetet hozott létre a Földközi-tenger élővilágának védelmére.
Föld körüli utunkon így nem lehet más célom, mint bemutatni nektek mindenhonnan egy legalább ilyen érdekes embert vagy történetet a paddockok világából. Tartsatok velem, első megállónk a viharos helyzete ellenére meglepő ambíciókat dédelgető Afganisztán. Hamarosan jelentkezem!